A kis szlovén faluban élő Pero hivatásos gyászbeszédíró. Sőt, több annál. Az elhunytakról írt dicshimnuszai rendre személyes vallomásokká válnak, melyek könnyre fakasztják a gyászolókat, csak éppen a nevetéstől. Otthon nem ilyen rózsás a helyzet. A megrögzött agglegény a nővérével él. Azután ott van a sógora, aki állandóan máshol kajtat, a nagyapja, aki öngyilkos akar lenni, a kellemetlenkedő unokaöccse és a süket unokahúga. Pero legjobb barátja és rajongója, Suki. Annak ellenére, hogy az élet napos oldalán jár, gyakran foglalkoztatja a halál gondolata, sőt tervezgeti saját temetését.