Az alig 19 éves Istók arról álmodozik, hogy színész lesz, így hátat fordít a tanulásnak és otthagyva a neves Debreceni Kollégiumot csatlakozik egy vándorszíntársulathoz. Kezdetben csak színfalak mögötti munkákat kap, de igyekszik elérni, hogy a világot jelentő deszkákra léphessen, ráadásul ezt a vágyát még inkább felkorbácsolja a társulathoz kalandos úton csatlakozó ifjú színésznő, a rejtélyes múltú Sári, akihez kezd egyre jobban vonzódni. A lány sem közömbös iránta, de a kapcsolatukat olyan viharok kísérik, amelyek Istók reményeit és szándékait a színpadon és a kulisszák mögött egyaránt próbára teszik. Nehéz döntések várnak rá, amik az egész életére hatással lesznek.
Arany János tizenkilenc éves, amikor színésznek áll. De már az ötvenen is túl jut, mire – Istóknak nevezve magát - sok iróniával és kihagyással először veti papírra fél éves színészkalandját a soha be nem fejezett Bolond Istókban. Tizenkilenc éves, még nagyon messze áll attól a koszorús költőtől, akivé majd válik - de ha közelebbről megnézzük, már ott van benne a nyoma. A Bolond Istók című film ezt az időszakot, Arany János életének sokáig féltve takargatott, szégyellt - és ezért titokban maradt - zsákutcáját mutatja be, amely őt művésszé és emberré formálta, egyúttal azzá az Arany Jánossá is tette, akit mindannyian ismerünk. Mégpedig úgy megfogva ezt a korszakot, ahogy Arany János nyilatkozott róla: “van benne valami humoros, valami furcsa, ami fáj.” A tehetségét kutató, önmagában elhivatást érző, ambíciókkal és reményekkel fűtött ifjú a színészek között kerül szembe először a dilemmával, ami későbbi élete legfontosabb iránytűje lesz: tud-e “ember lenni mindég, minden körülményben”?