A történetnek „megváltozott munkaképességű emberek” a szereplői. „Teljes” emberek, akik élni, dolgozni, érvényesülni akarnak. Magyarországon egyre több munkahely ismeri fel ezt, és foglalkoztat sérült embereket. De még mindig léteznek előítéletek. Filmünkben ezeket az előítéleteket szeretnénk mérsékelni komolyan, ám humorosan egy simlis, mégis szerethető vendéglős szemszögén keresztül. A történetben Jenei Ninó és étkezdéje felett eljárt az idő. Csődbe mehetett volna, csak a tulajdonos nosztalgikus lelkesedése, mediterrán optimizmusa tartja életben. Az utolsó esélyt az EU-s pénzforrás, egy megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására kiírt támogatás jelenti számára. A szigorú alapítványi koordinátor próbaidőt kínál neki. Amikor megérkezik a csapat, Nino kénytelen szembesülni a testi-lelki traumákkal. Megszületik benne a „nagy ötlet”: a sérült emberekkel palermói pizzériát nyit: a Pizza Gambinót! Az hazudja, hogy a személyzet egy olasz család különös, bizarr szokásokkal. „Hiszen a szicíliaiak mind bolondok egy kicsit!”. Nino lelkesen kezd neki a nagy átverésnek, és a személyzet átalakításának olaszos családdá. Terve beválik, a pizzázónak törzsközönsége lesz. Ő pedig élvezi a sikert. De a lebukás csak idő kérdése. A történetben Nino nem tolerálja munkatársai fogyatékosságát. Rákényszeríti őket, hogy az önsajnálat helyett olyanok legyenek, mint ő: „normálisak”. Nino önkéntelenül is ad valamit embereinek, de kap is tőlük a történet végére: hogyan lehet másként nézni a világot.