Giacomo Puccini Toscája – a zeneszerző máig egyik legnépszerűbb műve – buja dallamokkal és drámai kirohanásokkal teli melodráma, egyben „akcióopera”: kínzással, árulással, gyilkossággal, szexszel és öngyilkossággal fűszerezett krimi. A Zürichi Opera produkciójában pedig egy szívszorító pszichoszexuális tanulmány három tragikusan összefonódó sorsról.

Jonas Kaufmann Cavaradossiként ismét biztosítja kivételes helyzetét napjaink legsokoldalúbb, legérzékenyebb lírai tenorjai közt. Akár játékosan tréfálkozik, vagy szenvedélyesen felháborodik, akár romantikusan lelkesedik, Kaufmann mindig biztos férfiasságában, és szerepe minden árnyalatának kialakításában precíz és tudatos. A sajtó egyöntetűen dicsérte „sötét árnyalatú, káprázatosan robusztus tenorját… Puccini líraiságát annyi sötét tónussal árnyalja, amennyi di Stefano és Callas óta nem volt” /Badische Zeitung/. Az „E lucevan le stelle” felkiáltást még soha nem értelmezték olyan szívbe markoló keserűséggel, mint Kaufmann. A hallgatóság lélegzetét is visszafojtva figyel. Megáll az idő.