Szemétből művészet, művészetből élet: Vik Muniz fényképész helyiekkel dolgozik a világ legnagyobb szeméttelepén Rio de Janeiróban. A művészet átalakító ereje és az emberi szellem alkímiája. Közönségdíj, Sundance Film Fesztivál, Berlinale, IDFA, 2010. A közel három éven át forgatott film Vik Muniz fényképész utazását követi nyomon brooklyni otthonából brazíliai szülőföldjére, közelebbről a világ legnagyobb szeméttelepére Rio de Janeiro külvárosában. Fotóinak alanya az ottani önjelölt újrahasznosítók – a “catadores” — vegyes társasága. Muniz eredeti terve az volt, hogy szeméttel “festi meg” szereplőit, de ihletet merített az emberekből, akik a fényképeken olyan méltósággal és kétségbeeséssel alkotják újra önmagukat a szemétből, melynek során az életüket is másként kezdik látni. Ami művészi kísérletezésnek indult, az gyorsan változik át társadalmi elkötelezettséggé – a művész, a rendező és a néző számára is. Ahogy a szemét műalkotássá transzformálódik, úgy születik meg a szemétre vetett emberekben egy más önkép és önértékelés.