Az utóbbi évek norvég sikerfilmjei után (Érzelmi érték, Szerethető), a Csak egy anya egy újabb, a kritikusok által is elismert skandináv filmdráma, amely hasonló hagyományból érkezik: visszafogott és pontos, az intimitás és a személyes döntések következményei iránt érzékeny film. 

Edith (Lisa Loven Kongsli), a negyvenes éveiben járó újságíró tudatos döntést hozott egykor: anonim spermadonor segítségével vállalt gyermeket, abban a hitben, hogy képes a saját feltételei szerint felépíteni az életét. Ma egy ötéves kisfiú szerető anyja. A szülőség érzelmi terhei azonban lassan elkezdik felőrölni, és kételyek férkőznek a gondosan kialakított életterébe. Amikor váratlanul fény derül a donor kilétére (Herbert Nordrum - A világ legrosszabb embere), Edith kíváncsisága felülírja a józan észt: egy interjú ürügyén találkozót kezdeményez a férfival. Ami kezdetben tudatosan felépített viszonynak tűnik, fokozatosan valódi kapcsolattá mélyül, Edith pedig egyre mélyebbre sodródik a hazugságokban, veszélybe sodorva a törékeny egyensúlyt, amelyre családját építette.