A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Regisztráció: 

november 26: https://forms.gle/ntVu4j2MaZQvCPPY7
november 29: https://forms.gle/6ERBaFASLjkBJX3g9

A náci haláltáborokban megpróbáltak megsemmisíteni minden dokumentumot, amely a népirtás bizonyítékaként szolgálhatna. Nestler megmutatja a megégett, elásott, darabjaira hullott jegyzőkönyveket, de az Att vara zigenare című filmben ugyanilyen bizonyítékként állnak Otto Pankok festményei, a túlélők beszámolói, a barakkok képei. Nem a roma holokauszt, hanem a romák üldöztetésének és társadalmi elszigeteltségének több száz éves történetének bizonyítékai. Nestler megtöri a konszenzust, a Holokausztot követő domináns közhelyet, hogy „soha többé nem fordulhat elő”, ehelyett pedig azt állítja, „minden nap előfordul.” „A hatvanas években tudatosult bennem ez az állandó igazságtalanság, különösen Otto Pankok festőművész munkái, Birgitta Wolf szociológiai munkássága és Hermann Langbein írásai miatt, aki az auschwitzi per egyik koronatanúja volt. Megismertem a kisebbséggel szembeni töretlen diszkriminációt Németországban és Ausztriában, ahol minden az újjáépítés, a gazdasági felemelkedés körül forgott. A háborús bűnöket elhallgatták, a sok elkövető pedig, az egykori SS-tagok és rendőrök, valamint a »fajtisztasági kutatók« visszatértek hivatalukba, pozíciójukba, és évtizedekig folytatták a szintik és romák kirekesztését.” (Peter Nestler)

Free entry only with registration: 

november 26: https://forms.gle/ntVu4j2MaZQvCPPY7
november 29: https://forms.gle/6ERBaFASLjkBJX3g9

All attempts were made to destroy any documentation or evidence of genocide in the Nazi death camps. In Att vara zigenare, Nestler shows the burnt, buried, and shattered remains of evidence alongside Otto Pankok's paintings, the accounts of survivors, and images of the barracks. Yet the film goes beyond the Roma Holocaust and highlights the centuries-long persecution and social isolation of the Roma. Nestler refutes the consensus, the dominant cliché that "it will never happen again," and insists "it happens every day."

In the sixties I learned of this constant injustice, was made aware of it, especially by the works of the painter Otto Pankok, and by the social work of Birgitta Wolf, by the writings of Hermann Langbein, who was one of the main witnesses in the Auschwitz trial. I learned about the uninterrupted discrimination against the minority in Germany and Austria, where everything revolved around reconstruction, about economic advancement. The war crimes were put to rest, and the many perpetrators, former SS members and criminal police officers, as well as the “racial hygiene researchers,” returned to their offices and positions, continued to discriminate and exclude the Sinti and Roma for decades. – Peter Nestler