Az 1970-es évek közepén Agnès Varda saját lakóhelyének környékét, a párizsi Rue Daguerre-t filmezte, amely akkoriban a város egyik legvirágzóbb kereskedelmi negyede volt. Filmkockáin megelevenednek a hentesek, pékek, szabók, fűszeresek, fodrászok, egy autósoktató és egy utcai bűvész. Rövid, elröppenő képeket látunk, amelyek kombinálják az interjút és a megfigyelést. A kamera az utcákat rója, közelképből élőképbe vált, majd vissza. Mintegy ironikus utalásként Vertov Ember a felvevőgéppel című klasszikusára, Varda az utcai bűvész trükkjeit vegyíti polcokat feltöltő és kenyeret sütő interjúalanyainak képeivel, játékos utalásként a mozi varázslatára, ugyanakkor valódi időutazásra híva a nézőt.

In the mid-1970s, Agnès Varda filmed her neighborhood on the Rue Daguerre in Paris, which at that time was one of the city’s most bustling commercial districts. She filmed butchers, bakers, tailors, grocers, hairstylists, a driving-school instructor and a street magician. Her vignettes are short, fleeting interactions combining interviews with observational shots. The camera wanders along the street moving from close-ups to tableau vivants and back. As if in ironic reference to Vertov’s classic, Man with a Movie Camera, Varda combines the tricks of a street magician with footage of her interlocutors stocking shelves and baking bread—playfully reminding the viewer of the magic of cinema, and at the same time offering a true time-travel experience.