Jae-Chang Kim egy igen temperamentumos koreai operaénekes, ezért is kapta az Angry Bird becenevet. Ő alapította az indiai Púna városának nyomornegyedében a Banana Children’s Choir néven működő gyermekkórust. A kórus megváltoztatta a gyermekeket: magabiztosabbak lettek, keretet kapott az életük, némelyiküknek még arra is lehetősége nyílt, hogy ellátogasson Koreába. A szülők azonban, Angry Bird legnagyobb bosszúságára, nincsenek meggyőződve a kórus hasznosságáról. A filmben egy éven át követhetjük az énekest. Láthatjuk, ahogy megpróbál összehozni egy közös koncertet a szülőknek és a gyermekeknek. A projekt során Angry Bird gyakran a kétségbeesésig jut. Szembesül azzal, hogy azoknak, akiknek a napi megélhetés is gondot jelent, a munka mindennél fontosabb. A zene öröme kétségtelenül éles kontrasztot jelent a nyomornegyedbeli élethez képest. Mégis, gyermekekre és szülőkre egyaránt nagy hatással van, és ez a tapasztalás végül közelebb is hozza egymáshoz őket.

Jae-Chang Kim is a temperamental Korean opera singer known as Angry Bird. He started a children’s choir in the slums of the Indian city of Pune. The choir changed the lives of children: it gave them self-confidence and structure, and for some, the opportunity to visit Korea. But much to Angry Bird’s frustration, many parents aren’t convinced of the choir’s value. The film follows him as he attempts to organize a joint concert with the parents and their children—a project that often drives him to despair, because parents having trouble making ends meet will always choose work. Nevertheless, music provides a vibrant contrast to life in the slums. It moves both the parents and children, and brings them closer together in the process.