A világon felhasznált nélkülözhetetlen nyersanyag, a mangánérc 50%-át egykor a nyugat-grúziai Chiaturában bányászták. Ami ma úgy fest, mint egy apokaliptikus kísértetváros. A film a megmaradt lakosok közül mutat be néhányat. A zenetanár Zurab romos betonépítményeket bont le, hogy eladja a vasat; Archill még a bányában dolgozik, de az amatőr színjátszás az igazi szenvedélye; két alultáplált fiatal sportolónő sztoikusan tovább edz a következő olimpiára. Az elsőfilmes Rati Oneli lenyűgöző betekintést ad ebbe a világba, amelyhez a lepusztult iparvidék szolgáltatja a díszletet. A kusza villanyvezetékek és az öreg drótkötélpályák úgy hálózzák be a várost, akár egy beteg szervezet eldugult erei, amelyekben elakadt az éltető nedv. Ebben a városban, ahol mintha sosem sütne a nap, a lakók jelentik a legértékesebb erőforrást – az emberséget.

A 14. Verzió teljes programja>>>

Chiatura, in western Georgia, once supplied nearly half of the world’s manganese, but today it resembles an apocalyptic ghost town. The film follows a few of its remaining inhabitants: Zurab, the music teacher, who dismantles concrete buildings and sells their iron girders to provide for his family; Archil, a miner whose real passion is amateur theatre; and two young, malnourished athletes stoically training for the next Olympic Games. Director Rati Oneli provides insight into a living environment whose bleak industrial ruins appear like a colossal film set; a city where electrical wires and aging cable cars flow like clogged arteries in an ailing organism. And yet, in a city where the sun never seems to shine, the inhabitants generate the most valuable of resources – humanity.

Full program>>>