A film száműzetésbe kényszerült munkások portréja, empatikus találkozás azokkal, akik elvesztették mind a múltjukat, mind a jövőjüket, ezért az állandó jelenben kell élniük. A rendező azokra a szír építőmunkásokra fókuszál, akik a libanoni polgárháború romjain tornyosuló felhőkarcolókat építik. A kijárási tilalom miatt munka után sem hagyhatják el az építési területet, így éjszakánként a toronyház alatti menedékükben a Szíriából érkező hírek és háborús emlékek kísértik őket: otthonaikat folyamatosan bombázzák, mialatt ők Bejrútban robotolnak. Cementbe zárva és elnémítva kell tűrniük, amíg el nem jön a nap, amikor a folyamatos kalapálás és hegesztés végre kiszorítja rémálmaikat.

A RENDEZŐRŐL

Ziad Kalthoum (1981, Homs, Szíria) jelenleg Berlinben élő filmkészítő. Diplomáját filmszakon szerezte. Egy korábbi dokumentumfilmjét kurd nőkről forgatta, akik egy férfiak nélküli társadalmat hoztak létre. A filmet politikai okokból betiltották Szíriában. 2012-ben, a szír forradalom kitörésekor kezdte forgatni első nagyobb lélegzetvételű dokumentumfilmjét, miközben kötelező katonai szolgálatát töltötte. Mivel nem akart honfitársaival harcolni, Kalthoum 2013-ban Bejrútba dezertált, ahol A cement íze című dokumentumfilmjén kezdett dolgozni, ami azóta számos fesztiválon szerepelt, díjak hadát söpörve be.