1993-ban járunk, amikor Bekir Hasanović aranypénzt ad egy kameráért cserébe, amivel később a srebrenicai háború napjait rögzíti. A Dzon, Ben & Boys néven emlegetett rögtönzött stáb felvételei váratlan portrét festenek le egy elveszett, de a valósággal kapcsolatot tartani képes büszke lakossággal, amely nem adja fel a rá jellemző kedélyes hangulatot. Bekir fia, Ado ezekből a képekből és apja személyes feljegyzéseibel kiindulva rekonstruálja anyjával, Fatimával, hogy milyen lehetett az apja, és hogy végül megtudja, miként élte túl a halálmenetet és a srebrenicai népirtást.     

It is 1993 when Bekir Hasanović exchanges a gold coin for the camera he will use to film everyday life in Srebrenica during the days of the war. The images he records with his improvised crew, called Dzon, Ben & Boys, give life to the unexpected portrait of a population lost. They are able to maintain a proud connection with reality without giving up their typical humor. Ado, Bekir's son, works from these images and from the pages of the diaries kept by his father to reconstruct, together with his mother Fatima, the image of his father and to finally know how he survived the Death March and the Srebrenica genocide.